Nemzetközi Zeneiskola Lipcse

Egy harmonika két részből áll, a dallamot játszó diszkánsból és a basszusból, amelyeket egy légzsák köt össze. A két rész szét- és összenyomásával a légzsákban lévő levegő mozog, és a billentyűk és gombok lenyomásától függően a különböző hangokat hozza létre a két oldalsó részben lévő hanglapok. Az „akkordzongora“, ahogy még nevezik, nagyon népszerű lett a tengerészek körében, mivel könnyen szállítható volt, de mégis nagyon változatos hangokat és dallamokat tudott produkálni. A tengerészek révén a világon mindenhol elterjedt, és a zenei folklór hordozójává vált.

A bendzsó a hosszúnyakú lantok családjába tartozó hangszer. Eredetileg a hangszert a 18. század elején nyugat-afrikai rabszolgák játszották, akik a húros hangszert magukkal vitték az „Újvilágba“. Ma négy- és nyolchúros hangszerek léteznek, amelyeket különböző műfajokban játszanak.

Sokunk számára a zenei pályafutás így kezdődött: furulyaoktatás! Aligha van alkalmasabb hangszer a furulyánál a zene nagyvilágába való belépésre. Sok érv szól a hangszer mellett: már kis áron is lehet jó hangzású hangszereket kapni, az alapok elsajátítása viszonylag egyszerű, és a fizikai erőfeszítéstől sem lehet eltekinteni, hiszen a légzést a rekeszizommal kell szabályozni és irányítani. Rengeteg irodalom létezik minden nehézségi szinthez, különösen a reneszánsz és a barokk időszakból. A furulyával lehet egyedül, kettesben, fúvószenekarban vagy zenekarban játszani.

A brácsa vagy viola, ahogy más néven is nevezik, a hegedű nagyobbik nővére. Már a 16. században is játszották, ma pedig szólóhangszerként és zenekari hangszerként is találkozhatunk vele és hallhatjuk. Az hangszer meleg és telt hangzásával nyűgöz le.

A cselló a vonós hangszerek családjába tartozik. Hatalmas hangterjedelmével a cselló nem csupán meleg és telt hangzást kínál, hanem lehetővé teszi a dallamok ragyogó megszólalását legmagasabb regiszterben is. Éppen ezért a hangszer nem csupán a klasszikus zenében, hanem a pop- és rockzenében is rendkívül népszerű manapság: szólóban, kettesben, kamarazenei együttesben, zenekarban vagy egy bandában – a cselló mindenütt megállja a helyét!

Basszusgitárosok nélkül semmi sem működik: az elektromos basszusgitár egy hatalmas hangszer, amivel a legalacsonyabb és legerősebb frekvenciákat játszod, és amit sokan alábecsülnek. Úgymond a doboknak a „jobb fele“. Emiatt a jó hangzás és az időzítés kulcsfontosságúak. Nemcsak magát a hangszert, hanem az erősítőjét is megvizsgáljuk, és feltárjuk, hogyan állíthatod be az erősítő és az elektromos basszusgitár kezelőszerveit úgy, hogy minden hang igazi csodává váljon. Csatlakozol?

Dob vagy elektronikus dob? Sokan felteszik ezt a kérdést, amikor érdeklődnek a ritmikus hangszer iránt. Az elektronikus dobok tökéletes belépőt jelentenek a dobolás világába, és tökéletesen illeszkednek a mindennapjaidba. A rendkívül fejlett technológiának köszönhetően olyan játékérzetet tapasztalhatsz, mintha egy igazi dobon játszanál. És ellentétben az eredetivel, bármikor gyakorolhatsz, és nem kell a környezetedre tekintettel lenned. Tedd fel a fejhallgatót, és már kezdheted is!.

Az elektromos gitár térnyerése a múlt század 1930-as éveiben kezdődött. Mivel az akusztikus gitárok nem tudtak érvényesülni a big bandek fúvósai és zongorája ellenében, megkezdődött a hang erősítésének lehetőségét keresése. Az első bevetéseket az elektromos erősítésű gitárok a country, a jazz és a blues területén rendezték, majd tartósan formálták a pop- és rockzenét. A zenetörténet számtalan mérföldköve elképzelhetetlen lenne az elektromos gitár hangja nélkül. Az évtizedek során az elektromos gitár számos ikont hozott létre, mint például Eric Clapton, Jimi Hendrix, Mark Knopfler és Jimmy Page. A mai napig nem csillapodott az hangszer iránti rajongás, és százezreket mozgat meg arra, hogy utánozzák példaképeiket. Az út a barátokkal való zenekaralapításhoz ekkor már gyakran nem messze van.

A hegedű szót a 17. században Olaszországból hozták Németországba, és eredtileg „kis viola“-t, azaz kis brácsát jelentett. A Geige szó viszont eredetileg a vonós hangszerek egész nemzetségét jelölte, és inkább afféle csúfolódó helyettesítője volt a hegedű szónak. Időközben átvette a népnyelv, és mára már csakis erre az egy hangszerre használják. A hegedű zenekarban nem csak az első, hanem természetesen a második hegedű szólamot is játssza. Rengeteg kamarazenei irodalom létezik minden nehézségi fokon hegedűre. Ördögi hegedűsök, mint Paganini, halhatatlan legendává váltak, ma pedig hozzá hasonlóan igyekeznek a popidolok, mint David Garrett vagy Lindsey Stirling.

Minden embernek van egy egyedi, ingyenes hangszere, a hangja, ami mindig nála van. Énekléskor a beszéd és a zene eggyé válik, képes történeteket mesélni, érzéseket kifejezni és hangulatokat visszaadni. Nem számít, hogy kórus tagja vagy-e, vagy a klasszikus szólóéneket szereted, hogy otthonosabban mozogsz-e az operában, a klasszikus zenében, a jazzben, rockban, popban vagy soulban; hogy csak a zuhany alatt énekelsz, vagy a következő karaoke partihoz készülsz: mi megtaláljuk neked az énektanárt, aki stílusilag és emberileg pontosan hozzád illik.

Hangosan vagy halkan, bonyolultan vagy egyszerűen, nehezen vagy könnyen: a gitárt ott játsszák, ahol a legtöbb érzelem lakozik – a mellkasnál. Ott születnek meg a játékos, egyedi hangok, a hangos, telt akkordok vagy a vadul dobolt ritmusok. A gitár talán nem a legkönnyebben megtanulható hangszer, de könnyen bárhová magunkkal vihetjük. És mi lenne egy pattogó tábortűz a szabad ég alatt néhány akusztikus gitáros dallam nélkül? Aki túl nagynak vagy túl hangosnak találja a gitárt, az a kicsi és kezelhetőbb ukulele-hez nyúl. Ez legalább annyira megfogja az embert, mint nagytestvére, de mégis másképp szólal meg, ami nem utolsósorban a különböző húrhúrok számának köszönhető.

A klarinét a szaxofon testvére, mivel mindkettőnek van egy egyszerű nádsípó nyelve, így a fúvós hangszerek családjába tartoznak. A hangszerek kialakításában is hasonló a kettő: minden hangfekvéshez más-más hangszer létezik, szoprántól a basszusig. A fúvóshangszerek nagy számában a klarinét rendelkezik a messze legnagyobb hangterjedelemmel, körülbelül négy oktávval - a mindenkori klarinétos képességeitől függően. A gyártás és szállítás megkönnyítése érdekében a klarinét öt különálló részből áll, amelyeket dugóval ellátott csapokkal illesztenek össze.

A zongora az egyik legnépszerűbb hangszer, nem utolsósorban azért, mert több szólam is megszólalhat rajta. Ez a belépő hangszer önmagában, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Ezenkívül a zeneelméleti alapok is jobban megjeleníthetők, mint sok más hangszeren. Számtalan irodalom létezik minden nehézségi szinten, legyen az klasszikus, pop/rock vagy jazz. Könnyű fantáziadús történeteket mesélni, de akár egy egész zenekar szólamait is átvenni. Ugyanakkor csodálatos kísérő hangszer is, amelyen a zenész vagy az énekes még elegendő szabadságot kap a tálalásra. Zongorázni mindig lehet!

A nagybőgő, más néven basszár, a legnagyobb és legmélyebb vonós hangszer, így sok zenemű alapját képezi. Felhasználási területe a népzenétől, a rock- és popzenén, a rock ‘n’ rollon és a rockabillyn, a jazz- és swingzenén át a (kamara)zenekarokig terjed. A nagybőgő a vonós hangszerek sokoldalú tagja, és a zenekarokban, illetve zenekarokban való használata mellett szólóban is jól érvényesül. Ehhez a normál hangfekvésénél magasabbra hangolják. Annak érdekében, hogy a gyermekek is vehessenek nagybőgőoktatást, vannak nyolcad-, negyed- és félbőgők is – a gyermek testmagasságától függően. A megfelelő hangszer kiválasztásában gyermeked számára elkötelezett tanáraink is segítenek természetesen.

A oboa hangja kifejező és intenzív. A specifikus hangot egy dupla nádsíp hozza létre, ahol a két nádsíp közötti távolság mindössze egy milliméter. Ez azt jelenti, hogy játék közben alig fogyaszt levegőt, de precíz légzéstechnikát kell alkalmazni. A oboa a középkori duda továbbfejlesztett változata, és a fúvós hangszerek családjába tartozik. A „nádsípnek“ nevezett fúvóka alapvető a hangzáshoz. Sok oboista ezért sok időt tölt a fúvókájának egyéni beállításával, mivel annak minősége a hangteljesítmény és a játszhatóság közötti egyensúlyt jelenti.

A hagyományos arab együttes, más néven takht, négy fő dallamhangszerből áll: oud, szén, kanun és hegedű, valamint egy fő ütőhangszerből: a rikből. Az oud egy rövid nyakú lant a Közel-Keletről. Az hangszer eredete a feltételezések szerint egészen i.sz. 868-ig nyúlik vissza. Európában az hangszer leginkább a 16. században kifejlesztett lant révén ismert, amely a trubadúrok, trouvérek és vándormuzsikusok révén szerzett népszerűséget. Hasonlóan a lant család többi hangszeréhez, a zenészek a hangot a húrok pengetésével hozzák létre.

A harsona a fúvós hangszerek családjába tartozik, pontosabban a trombiták hangszerei közé. Mert a hangszer angol és francia neve, a „trombone“, nem mást jelent, mint „nagy trombitát“. A ma elterjedt név Luther Márton bibliafordításából származik, aki a héber és ógörög minták alapján a bosaunéból harsonát csinált. A harsonán a hang a kelyhes fúvókán jön létre. A játékos ajakmozgása rezegteti meg a harsonában lévő levegőt, a hangmagasságot a vonóval módosítják. Ez nagyon hangossá tud válni: a harsonás fülénél a csúcsértékek meghaladják a 115 decibelt – hangosabb, mint egy láncfűrész vagy egy rockkoncert.

A furulyával ellentétben ezt a fúvós hangsert a cső oldalán elhelyezkedő fúvóka lyukon keresztül szólaltatják meg, nem fából, hanem fémből készül, és a test mellett tartják. Régészeti leletek már a 12. századból bizonyítják az ilyen típusú hangszerek első példányait. Az évszázadok során a hangszer az egyik legkedveltebb fúvós hangszerré fejlődött, amelyet ma már szólóban, zenekarban vagy együttesekben használnak.

A szaxofon egy hibrid: a billentyűket az oboától kölcsönözte, a fúvókája pedig a klarinétéhoz hasonlít egy egyszerű nádszálával, ezért az hangszer, fém teste ellenére, a fúvóshangszerek családjába tartozik. A szaxofon hangjának is e két hangszer között kellene elhelyezkednie, ahogyan a belga Adolphe Sax (valójában Antoine Joseph Sax) a hangszer szabadalmi kérelmében 1846. március 21-én írta. Adolphe Sax a szaxofon használatát tervezte szimfonikus zenekarokban és katonai zenekarokban egyaránt. Azonban a hangszer soha nem tudott beépülni a klasszikus zenekarokba, hanem ehelyett hozzájárult a jazz diadalútjához.

Ez az hangszer nem igényel hosszú bevezetést: a dob. Különféle ütős hangszerek sokaságából áll, és igény szerint, illetve a zenei stílustól függően eltérő összeállításban használható. Kis és nagy dobok, valamint csengő cinek alkotják ma az alapot. És ezek valóban hangosak tudnak lenni! Régebben ezért próbaterem nélkül szinte lehetetlen volt dobolni anélkül, hogy ne bosszantsuk a szomszédokat. Ma már egy elektronikus dobszettel fejhallgatóval akár kis albérletekben is rendszeresen lehet gyakorolni. A jó ritmusérzék, a dinamika és a testtartás éppoly fontos, mint a képesség, hogy előre gondolkodjunk és – játsszunk, függetlenül attól, hogy milyen műfajban játszol.

Szintetizátorok a hangalkotás egyik legerősebb és legintuitívabb módja. Sok hangszeres zenész is a saját hangzásukat keresi, de a hangszintézis esetén a képzelet szab csupán határt, szemben az akusztikus hangszerekkel.

A zenei producerelés a modern zene szíve. Legyen szó hip-hopról, popzenéről, elektronikus zenéről vagy filmzenéről – ma a dalok nagy része a számítógépen készül. Digitális audio munkaállomásokkal (DAW), szintetizátorokkal és professzionális felvételi technikával saját beatjeidet építheted meg, dalokat rögzíthetsz, rendezhetsz és keverhetsz.

A trombita remek hangszer: 130 cm felcsavart fémlemezzel, harang alakú szájrésszel és három szeleppel vad jazz szólók, erőteljes fúvószenék vagy ünnepélyes, karácsonyi trombitaszó kelnek életre. A trombita szinte mindenhol használatos, és számtalan irodalom létezik minden nehézségi fokra, legyen az klasszikus, pop/rock vagy jazz. Az ember egészen új módon ismeri meg a testét, különösen a saját légzését, mert a trombitajáték fizikai erőfeszítést is igényel.

A zenéléshez zeneelmélet is tartozik. Akár egészen az elején, egy hangszer elsajátításakor, akár akkor, ha már megy a kottaolvasás: az elmélet képezi az alapját a rugalmas zenélésnek és a zenei összefüggések megértésének. A kottaolvasás és a harmóniaelmélet csak az első izgalmas részei a zeneelmélet univerzumának.